Lengyel-magyar barátság napja, Varsóból nézve

Még jó, hogy március 23-án otthonról dolgoztam, egész nap szólhatott a rádió, ahol az egyik regionális lengyel adó is készült a magyar-lengyel barátság napjára. Egész nap beszélgetéseket közvetítettek, többek közt Tischler Jánossal, a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatójával, Grzegorz Łubczyk, volt budapesti lengyel nagykövettel, (a Pamięć-Emlékezés c. kötet szerzőjével), magyar sport és zenetörténetben, gazdasági kapcsolatokban, filmtörténetben jártas vendégekkel. Többször kaptam fel a fejem, ha Omega, LGT vagy épp valami ’Petőfi rádiós’ zene szólalt meg és nevettem azon, amikor próbálják kiejteni a magyar szavakat, neveket, természetesen helytelenül.

Este viszont más program volt betervezve. A Kartka dla Bratanka nevű kezdeményezés, amely tavaly indult és amelynek önkéntese vagyok én is, egész nap ontotta az információkat arról, hogy milyen üdvözleteket küldtek Magyarországról lengyel barátainknak honfitársaink. Gyermelyi általános iskolás gyerekek képeslapjait adták át lengyel iskolásoknak, akik képeslaprajzoló versenyen való részvételért magyar édességeket kaptak ajándékba. A fő esemény pedig 17:00-kor indult útjára, amikor az óvárosban a Zsigmond oszloptól kiindulva a szembejövő járókelőknek adtuk át az üdvözleteket. Idei főszervezőnk, Eszter márc. 22-én érkezett Budapestről, a lapokkal felpakolva, amiket egy budapesti üzletben kialakított ’főhadiszállásra’ kellett eljuttatni március közepéig. Január környékén jelent meg az első felhívás, aminek köszönhetően rengetegen aktivizálták magukat és ragadtak tollat, ceruzát. Azok, akik személyesen vitték el a lapokat, mindig valamilyen kedves történettel is szolgáltak, beszámoltak az elmaradhatatlan személyes lengyelországi történetekről. Én is belekevertem a tegnap érkezett nagy csomagba azt a kb. 20 lapot, amit a családdal írattam februárban, (külön lebetűzve nekik minden lengyel szót és hallgatva a szörnyülködéseket, hogy milyen nehéz ez a nyelv...). Összesen több mint 300 üzenet várt átadásra, rengeteg egyedi munka volt köztük, és szinte kivétel nélkül, mindkét nyelven, lengyelül és magyarul is tartalmaztak üdvözleteket.

A kiscsaládom által írt, otthonról hozott darabok

A tavalyi alkalomtól eltérően felkészültebbek voltunk, 7 főből álló kis csapatunk kitűzőkkel, zászlóval és lufikkal felszerelve vonta magára a figyelmet, mosolyt rajzolva a lengyelek arcára. Mindenki nagyon kedvesen reagált a közeledésünkre, elenyésző arány kb. 5%-a az embereknek rohant csak tovább vagy mondott nemet az ajándék lapra. A szakadó eső ellenére próbáltunk lelkesek maradni, levonultunk az aluljárókba, aminek köszönhetően szinte rögtön meggyűlt a bajunk a helyi biztonságiakkal. Persze azt hitték valami igét terjesztünk és hiába magyaráztuk az esemény lényegét, végül kitessékeltek. Szerencsére az idő megkegyelmezett, az eső elállt így a nyílt utcán tudtuk folytatni az osztogatást. Majdnem két óra alatt szétszórtuk az összes képeslapot, később már külön taktikát kialakítva, hogy kit és hogyan érdemes megkörnyékezni. Vihogva, jó hangulatban kommenteltük, ha valaki meg sem állt a kérdésünkre. A lányokat Márk szólította meg, a fiatal fiúkat pedig a lányok kerítették be. Az idős nénik-bácsik is jó célpontok voltak, általában tőlük hallottuk az elmúlt időkről az anekdotákat, mindenkinek volt egy-egy kedves személyes emléke Magyarországról vagy a magyarokról. Az utolsó darabokat a belvárosban jól ismert Pawilony ’bulinegyedben’ osztottuk szét hiszen ott nagyon sok oldott hangulatban beszélgető, fiatal célszemély volt. Sokan megjegyezték, hogy felvillanyoztuk, bearanyoztuk a napjukat és volt olyan „áldozat” is aki kijelentette, hogy szeretne csatlakozni hozzánk, szívesen segítene akár grafikus munkáival, ha a jövőben hasonló eseményt szervezünk.

A csapat, ami egy lengyelből, öt magyarból és egy lengyelmagyarból állt

Az egész kezdeményezés ismét teljesen civil volt. Csodás érzés, hogy néhány lelkes idióta mint én, aki időt, pénzt és energiát nem sajnált rááldozni a szervezésre összefogott és ennek eredményeként pár száz lengyel barátunk napját sikerült boldogabbá tenni. Örülünk, hogy nem egy hivatalos táblaavatón vagy államilag szervezett ünnepélyen vettünk részt hiszen így hitelesebben adhattuk vissza kötődésünk lényegét. És annak is örülök, hogy az, ami a politika szintjén zajlik a két ország között egyáltalán nincs hatással az utca emberének véleményére. Senki nem illetett minket olyan vádakkal, amik a közelmúltban hangoztak el az ismert EU-s szavazásnak vagy a magyar kormány oroszbarát politikájának köszönhetően.

A kemény munka után természetesen beültünk egy sörre, hiszen a mondás is úgy tartja: Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza sörét!

További képeket az esemény Facebook oldalán nézegethettek: link

Kitűzők

Boldog képeslaptulajdonos lengyelek magyar zászlóval

Eső után köpönyeg... képeslap



A Magyar Intézet bejáratánál a Moniuszki utcában



Magyar kézzel készült lengyel sas lengyel kézben

Az alapanyag

Zúg március...

Ismét eltelt néhány hónap és én megint nem írtam. No nem mintha nem lett volna téma, csak idő,- és ihlethiány van. Meg némi lustaság. De a mai nap, március 15.-e jó alkalmat adott arra, hogy összeszedjem magam és nekiálljak röviden tudósítani, hogyan zajlott itt, Varsóban a megemlékezés.

Inkább a tegnapnál kezdem, vagy talán inkább a múlt hét szerdánál, amikor a kéthetente megrendezésre kerülő magyar klubban már elhangzott egy-két katonadal, Gábor Áron rézágyúját felvirágoztuk és Kossuth Lajos is megizente, hogy szüksége van a huszárokra. Kellemes alapozás volt az e heti rendezvényeknek.

Bem József szobra Varsó Bemowo kerületében tegnap

Feliratkoztam még évekkel ezelőtt a nagykövetségi levelezőlistájára, és az ő hírlevelükből tudtam, hogy 14.-én tartanak megemlékezéseket a különböző varsói helyszíneken. Mert van itt ám koszorúznivaló bőven. Ketten az egyik magyar barátnőmmel munkából kilógtunk délután, hogy ott legyünk a Łazienki parkban található Bem szobor koszorúzásánál. Kijött a követségről mindenki, aki számít, elhelyezték a koszorút, elénekeltük a Szózatot, majd búcsút intettünk - ők mentek a város túlsó végébe, mi pedig vissza az irodába. Még két helyszínen volt tegnap délután rövid megemlékezés, a bemowói Petőfi és Bem szobornál.

 

Ma estére pedig 19:00 órától Kodály és Bartók koncertet hirdetett a nagykövetség, ahol a Chopin Zeneakadémia két növendéke és Eckhardt Gábor zongoraművész játszott a közönségnek. Az este megnyitójaként beszédet mondott a frissen kinevezett új varsói magyar nagykövet, Kovács Orsolya aki a megemlékezés helyszínét (Nowy Świat Muzyki) a Pilvax kávéházhoz hasonlította. Szóba került a Bartók-emlékév, mint kiderült, annak köszönhetően (is) esett a választás épp ennek a két zeneszerzőnek a műveire, kaptunk rövid felvezetőt az elhangzott művek keletkezésének történetéről is.

 

 

Kávéházi hangulat vörösborral és kreatív zserbó kreációval

Külön örültem, hogy a nagykövet asszony megemlítette, hogy a tegnapi bemowoi megemlékezések során a követség egyik, épp búcsúzni készülő munkatársát, aki személyes jóbarátom, kitüntették az általa szervezett fáradságos munkával járó szervezésért.

Épp három éve annak, hogy a követség által szervezett kolónia találkozón volt szerencsém megismerkedni Zsomborral, akivel a mai napig nagyon jó barátságban vagyunk. Szavakkal nem is nagyon lehet kifejezni, mennyi segítséget, támogatást, kedves szót és visszajelzést kaptam az elmúlt években. Remek ember, akire mindig lehet számítani, legyen szó korrektúrázásról, lelkizésről vagy éppen átmeneti szállásgondokról. Volt a három év alatt közös kirándulás, pogácsázás, társasjátékozás, rengeteg sörözés és mozizás, hivatalos és nem hivatalos ünneplés és még sorolhatnám. Nagyon fog hiányozni a jelenléte Varsóból, annyira hozzászoktam, hogy mindig, mindenütt ott van. Remélem, hogy Magyarországra visszatérve is megmarad a lengyel-magyar tengelyen mert ő is olyan, akinek nem csak munkája, hanem hivatása (vagy küldetése?) a 'lengyel ügy'.

 

Eckhardt Gábor

Pénteken lesz még egy összejövetel ahol a Varsói Egyetem magyar tanszékének hallgatói adnak elő verseket, dalokat az már kicsit kötetlenebb, beszélgetősebb (remélhetőleg zenésebb) program lesz. Szerencse, hogy itt Varsóban is akad rá alkalom, hogy méltóképp emlékezhessünk meg a történelem fontos pillanatairól és az ünnep tényleg különleges legyen. További képek az estéről a Magyar Intézet Facebook oldalán ezen a linken.